Vizibiciklit ringató apuka Hàló nélküli üres kapufa Kagyló szegélyezte rozoga homokvàr Kiürült pohàrtól alkoholittas bàr Ezerfok sütötte, túlnépesedett part Fülemben egy dallam, félig életben tart Mai napig őrzött régi illúzió Gyermekkoromból egy rózsaszìn vìzió Együtt barnulnak…

Tàrsas ez a jàték Ki nevet a végén? Àtsuhanó àrnyként Ott a tàbla szélén Gurul néhàny bàb és gyógyszeres doboz Húr nélkül koboz Csendben eloroz Cigànykereket hàny Elcsitul a harsàny Megoldódó talàny Azt sem tudom, talàn Értelmetlen rìmek, Elmosódó ìvek Engem jellemez Hibàsan…

Lassan melegszik fel az idő. Lassan találok vissza önmagamhoz. Mintha az az elmúlt fél év egy élő-holt hibernált vegetáció lett volna, csak az agyam kattogott ugyanolyan sebesen, mintha bármi értelme lenne,mintha ezzel egyszerre hatni tudna a mesterségesen megfagyasztott világra és ha elég erősen…