Otthonos, kis konyhában vagyok, a színárnyalat szinte szépia. Világos de matt, a részletek összemosódnak kissé, de az érzést régről ismert melankolikus dallamként dúdolom. Bús-komfortos, magányos, kibeszélős jelenet, de a beszéd sem segít, ott ül a vállamon, mint egy nagy vetési varjú, a nyomasztó…
Gyönyörű és jéghideg. Csak úgy, mint az összes valahai szerelmem. Éles, óriás sziklák közti mederben hűti a testem a jéghideg víz, mintha ezer kést szúrnának belém, de nem bánom, legalább érzek valamit. Kristálytiszta, nem úgy, mint a gondolataim.
Madrid éjszakai arca egészen más. Nappal a kénköves forró pokol kövein lépdelsz, ha bírod, éjjel pedig a szentek szobrai néznek le rád vészjóslón a város monumentális épületeinek tetejéről. Démoni szentségben tükröződő keresztény inkvizíció ásít aszfaltszínű üreges szemeikből és érzéketlenre…
A dadus forgatott egyet a spirálra fűzött papírnaptáron, mielőtt kiléptek a házból.Az elégedetlen fiúcska nem sokkal később toporzékolva vágta földhöz a kék vattacukrot, melyért alig öt perce még állhatatosan hisztizett a margitszigeti öreg árus standjánál elhaladva. - Nem ízlik – közölte konokul…
Nap
meg a második, egyben.
Egy nyaraláson nem illik depressziósnak lenni és a halálra gondolni. Nos, hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez végig makulátlanul sikerült – az első nap csúnyán megbuktam, drágám. De a majd’ két napos ébren létet követő három óra alvás, két szelet pizza és…
Haladjunk hátulról, úgyis minden jó, ha a vége jó, a lényeg meg az okosok szerint úgysem a végállomás, hanem maga az út. Tegnap munka közben egyedül vihogtam a szobában, mint egy eszelős, amikor eszembe jutott a repülőflashback hazaút. Te ott ülsz, a fejed hátra vetve, neki feszülve a…
Szombat Phaxe, Progressive Wonderland. Abszolút nincs tervben, aztán egy ismerős arc random közli, hogy kapott jegyet és menjünk már. Hezitálok, fülemben a bogár, de közben fejben mintha még mindig az elmúlt hét hónap bezártságában, a négy fal közti depresszióban ragadtam volna és nem tudok kijönni.…
Kinyitott a világ. Ja, nem. Csak a teraszok, meg a szórakozóhelyek a védettségi igazolványosoknak. Sosem voltam igazán oda a Budapest Parkért, de azért mindig rá lehetett venni egy Scooter koncertre, ahol HP húsz év után is hidrogén szőke feje gombostű nagyságnyinak tűnt még a VIP páholyból is. A…
Lassan melegszik fel az idő. Lassan találok vissza önmagamhoz. Mintha az az elmúlt fél év egy élő-holt hibernált vegetáció lett volna, csak az agyam kattogott ugyanolyan sebesen, mintha bármi értelme lenne,mintha ezzel egyszerre hatni tudna a mesterségesen megfagyasztott világra és ha elég erősen…